A Damme-i csata (1213)

János, Anglia királya talán nem arról híres, hogy ügyesen boldogult országa főuraival, vagy arról, hogy bölcsen kormányzott bátyja, I. Richárd távollétében, ám tengerészeti ügyekben János valóban elemében volt. Fülöp Ágost francia királlyal vívott háborúiban ő tengeri győzelmek hosszú sorából, amelyekkel az ugyancsak vonakodó ellenséget Anglia arról igyekezett meggyőzni, hogy a La Manche igazi neve Angol-csatorna. 1213-ban Fülöp király hatalmas flottát vont össze a tervezett angliai invázióhoz. Valójában nem is annyira flotta volt ez, inkább gyűjteménye mindannak, ami úszott az Angliával átellenes parton. A francia király óriási hadsereget kívánt átszállítani a Csatorna túlsó oldalára a rengeteg – és rengeteg féle – vízi járművel. Mielőtt azonban elindult volna Anglia ellen, Fülöp hírét vette, hogy hűbérese, Flandria grófja, fellázadt és ezért úgy határozott, Anglia helyett engedetlen vazallusa birtokai ellen indít hadjáratot. Amint kiderült, nagy hibát követett el. Különösebb gondolkodás nélkül Damme-ba, Bruges tengeri kikötőjébe vezényelte flottáját, ott azonban nagyon hamar kiderült, hogy kevés a hely ilyen rengeteg hajónak. A francia parancsnokok egyes hajókat óvatlanul a kikötőn kívül horgonyoztak le, a többit pedig kihúzatták a homokos partra. A legénység ezután a partra sereglett, fosztogatni és erőszakoskodni egy kicsit, a hajók védelmére pedig nem hagytak őrséget. Ezalatt az angolok közeledtek Damme-hoz. Flottájuk ugyan alig a harmada volt a franciának, viszont János király tehetséges hadvezére, William Longsword vezette. A francia flottát a kutya sem védte, így Longsword angol és flamand katonái zsákmányul ejtették és hamarosan százával égették fel a francia hajókat. A visszatérő francia király leginkább csak faszénkupacokat talált, meg azt a néhány vízi járművet, amit az angoloknak már nem volt idejük felgyújtani. „A franciák nem sokat tudnak a tenger dolgairól” – jegyezte meg a király, majd dühében maga égette fel megmaradt hajóit.

Töris érdekesség

Egészségedre!

Gondolom sokszor mondjátok ezt, akár naponta többször is. De vajon tudjátok-e honnan eredeztethető? A középkorban, mikor valaki tüsszentett, azt hitték, hogy az illető szíve leállt. Így ezzel a jókívánsággal próbálták visszahozni a személyt az életbe. (Legalábbis ebben hittek)

Így a középkorból visszamaradt ránk és csak illemből használjuk.

Kapcsolódó érdekesség:

A leghosszabb tüsszögési rohamot eddig Angliában írták le. Pershore-ban Donna Griffith 1981. január 13-án kezdett el tüsszögni, és 977 napig abba sem hagyta azt.

A Damme-i csata (1213)

János, Anglia királya talán nem arról híres, hogy ügyesen boldogult országa főuraival, vagy arról, hogy bölcsen kormányzott bátyja, I. Richárd távollétében, ám tengerészeti ügyekben János valóban elemében volt. Fülöp Ágost francia királlyal vívott háborúiban ő tengeri győzelmek hosszú sorából, amelyekkel az ugyancsak vonakodó ellenséget Anglia arról igyekezett meggyőzni, hogy a La Manche igazi neve Angol-csatorna. 1213-ban Fülöp király hatalmas flottát vont össze a tervezett angliai invázióhoz. Valójában nem is annyira flotta volt ez, inkább gyűjteménye mindannak, ami úszott az Angliával átellenes parton. A francia király óriási hadsereget kívánt átszállítani a Csatorna túlsó oldalára a rengeteg – és rengeteg féle – vízi járművel. Mielőtt azonban elindult volna Anglia ellen, Fülöp hírét vette, hogy hűbérese, Flandria grófja, fellázadt és ezért úgy határozott, Anglia helyett engedetlen vazallusa birtokai ellen indít hadjáratot. Amint kiderült, nagy hibát követett el. Különösebb gondolkodás nélkül Damme-ba, Bruges tengeri kikötőjébe vezényelte flottáját, ott azonban nagyon hamar kiderült, hogy kevés a hely ilyen rengeteg hajónak. A francia parancsnokok egyes hajókat óvatlanul a kikötőn kívül horgonyoztak le, a többit pedig kihúzatták a homokos partra. A legénység ezután a partra sereglett, fosztogatni és erőszakoskodni egy kicsit, a hajók védelmére pedig nem hagytak őrséget. Ez alatt az angolok közeledtek Damme-hoz. Flottájuk ugyan alig a harmada volt a franciának, viszont János király tehetséges hadvezére, William Longsword vezette. A francia flottát a kutya sem védte, így Longsword angol és flamand katonái zsákmányul ejtették és hamarosan százával égették fel a francia hajókat. A visszatérő francia király leginkább csak faszénkupacokat talált, meg azt a néhány vízi járművet, amit az angoloknak már nem volt idejük felgyújtani. „A franciák nem sokat tudnak a tenger dolgairól” – jegyezte meg a király, majd dühében maga égette fel megmaradt hajóit.

II világháború

Így tévesztették meg Hitlert a normandiai partraszálláskor

Első ízben tették közzé azt a dokumentumot, amellyel a normandiai partraszállás idején csalták lépre a náci politikai és katonai vezetést, s ezzel sikerült lerövidíteni a második világháborút.

Nagy-Britannia kódfejtői kulcsszerepet játszottak az 1944. júniusi partraszállás sikeres levezénylésében. A történet előzményének tartozik, hogy egy brit háborús áltervnek sikerült elhitetnie Hitlerrel, hogy a szövetségesek a D-nap idején csapataik nagy részét inkább Pas de Calais-nál, nem pedig Normandiánál teszik partra. Egy most közzétett, korábban a brit Bletchley Park ügynökeinek birtokába került dokumentumból kiderül, hogy a német hírszerzést alaposan rászedték a tervvel.

Az üzenetet a D-nap megkezdése után küldték, de a szövetségeseknek sikerült elhitetniük a németekkel, hogy a csapatok nagy része Calais-nál fog partra szállni. A levél több szövetséges katona életét mentette meg és hozzájárult a második világháború lezárásának felgyorsításához. A kódfejtő központ levéltárosai most azon fáradoznak, hogy digitalizálják és online formában is elérhetővé tegyék a tulajdonukban levő több millió dokumentumot az egyik informatikai cég által felajánlott eszközök segítségével.

A történet kulcsszereplője Juan Pujol Garcia spanyol üzletember, a világháború egyik leghatékonyabb kettősügynöke volt. A nácik igazi főnyereménynek tartották Pujolt, álnevén Alaric Arabelt, aki valóságos kémhálózatot működtetett Nagy-Britanniában, s madridi kapcsolatai révén fontos információkkal látta el berlini feletteseit. Azonban a spanyol kém valójában a briteknek dolgozott, ezért a Berlinbe küldött információi merő fikción alapultak, s a németek megtévesztését szolgálták.

Garbóban – ahogyan a britek nevezték – végtelenül megbízott a német legfelsőbb vezetés, s azon kevés ember közé tartozott, akit egyszerre tüntettek ki Vaskereszttel és a Brit Birodalom Érdemrendjével is. „Nem volt James Bond, inkább egy kopaszodó, unalmas, morózus ember” – mondta róla Amyas Godfrey, a Royal United Services Institute munkatársa. „De teljesen megtévesztette a németeket, akik azt gondolták, hogy az általa küldött információk megbízhatók” – tette hozzá.

A D-naphoz közeledve a britek elindították a Bátorság Hadműveletet, amelynek célja a németek félretájékoztatása volt a partraszállás pontos helyszínét illetően – ebben fontos szerep hárult Garbóra. Szavahihetőségének alátámasztására a normandiai partraszállás előtt figyelmeztető levelet küldött Berlinnek, de ekkorra már túl kevés idő maradt a németeknek a cselekvésre.

A partraszállást követően Garbo azt jelentette, hogy az invázió pusztán elterelő hadművelet, s a „kritikus támadások” máshol várhatók, legfőképp délre, Pas de Calais-nál. Egy másik jelentésben pedig az állt, hogy Garbo Nagy-Britanniában további 75 hadosztályt látott összegyűlni, amelyek egyenesen Franciaország felé vették az irányt. A fenyegetést a németek véresen komolyan vették, így haderejük nagy részét Calais-nál állomásoztatták, ezzel pedig nem tudtak megfelelő módon felkészülni a normandiai partraszállás kivédésére.

A buckinghamshire-i Bletchley Parkban mintegy tízezren dolgoztak a titkos kódok megfejtésén, ezért amikor a most közzé tett dokumentumot feltörték, a szövetségesek magabiztosan menetelhettek Franciaország belseje felé, annak tudatában, hogy a német erők nagy része Calais-nál várja a partraszállást. „Az egész 20. század más irányt vett volna, ha ez nem így alakul” – nyilatkozta Kelsey Griffin, a Bletchley Park múzeumigazgatója. „Churchill hivatalos életrajzírója, Martin Gilbert szerint nehezen lehet elképzelni a D-nap sikerét Bletchley Park nélkül. Ez egy igazi fegyverek nélküli, intellektuális hadsereg volt" – tette hozzá.

Forrás: www.mult-kor.hu

Egy kis hajótörténelem

Az 1860-as évek egyik legeredetibb ötletével, a korong alakú hajótesttel épített páncélos hajóval, Popov, az orosz haditengerészet altengernagya rukkult ki. Popov a svéd John Ericson által konstuált monitor típusból indult ki, és azt továbbfejlesztve kreált meg kettőt a történelem legfurcsább úszó egységei közül: a Viceadmiral Popov és a Novgorod nevű páncélost. Mindkettő kerek, korong alakú hajótesttel épült, 12 hüvelykes (30,5 cm) nehézlövegeket kapott főfegyverzetnek, és vastag páncéllemezek védték a találatoktól. Sajnálatos módon mindkettő totális kudarcot vallott. Nagyon úgy néz ki, hogy Popov elfeledkezett egy fontos apróságról: egy hajónak képesnek kell lennie az iránytartásra, magyarán nem árt, ha nemcsak úszik, de kormányozható is. Próbamenetét mindkét "popovka" a Dyeperen felfelé igyekezett volna megtenni, de elkapta őket az áramlás, feltartóztathatatlanul megpörgette, majd messze kilökte a nyílt tengerre. A szerencsétlen személyzet mindent megpróbált, de képtelen volt uralni a kör alakú páncélosokat. Erejülből és tehetségükből végül csak arra futotta, hogy alaposan megkapaszkodva elviselték a tengeri betegséget. A két gigászi frisbee egyhelyben állva stabilnak bizonyult, ezért végül állandó horgonyzóhelyre állították őket, úszó erődként és idegenforgalmi látványosságként.

Véleményem szerint furcsa és egyben bátor cselekedet, hogy ilyennel próbálkoztak. Bár a franciák is tudtak hadihajót építeni nem mondom! Íme a Hoche:

Így képről első ránézésre talán sok embernek nem tűnik fel a hiba. Ám nem kell ahhoz kifejezett szaktudás, hogy megállapítsuk a "hadihajó" hibáját, ami nem más mint, hogy a kényelemre nagyobb hangsúlyt fektettek mint a fegyverzetre! A képen is látható, hogy már csaknem bérház épült a hajón (ami egyébként így is fejnehéz volt!) A hajó egyébként az 1800-as években épült.

Az első kínai-japán háború

A képen a kínai Dingyuan látható.

Az első kínai-japán háborút 1894.augusztus 1. és 1895. április 17. között vívták meg a Csing-dinasztia által uralt Kína és a Meidzsi Japán Császárszág erői, elsősorban Korea birtoklásáért. A háború során elszenvedett vereség a Csing-dinasztia hanyatlását és gyengeségét bizonyította, míg a Meidzsi-restauráció során végrehajtott reformok

eredményeként Japán a térség egyik nagyhatalma lett. A háború eredményeként megváltoztak az erőviszonyok Kelet-Ázsiában, a régió domináns hatalma Japán lett, Kínának át kellett adnia Tajvan szigetét a japánoknak és elismerte Korea függetlenségét. A háború eredményeként Kínában elindult folyamatok később az 1911-es vucsangi felkelésben teljesedtek ki, amely véget vetett a Csing-dinasztia uralmának. A háborút a simonoszeki béke zárta le.

Harminchat évvel később, 1931 őszén a mukdeni incidenst követően Kína és Japán között ismét fegyveres összecsapások kezdődtek, amelyek kiszélesedve 1937 nyarán a második kínai–japán háborúhoz vezettek. Az összecsapások a második világháború végéig folytatódtak.

Japán fejlődése, Kína lemaradása

Több, mint két évszázados elzárkózás után, amikor az Edo-korszak shogunjai elzárkóztak minden külföldi befolyás elől, amerikai nyomásra Japán 1854-ben megnyitotta kapuit a külvilág felé és radikális politikai és szociális reformokat hajtottak végre. A Meidzsi-restauráció néven ismert korszak során Japán elmaradott feudális államból a régió egyik vezető ipari-katonai nagyhatalma lett. A japánok delegációkat és diákokat küldtek szét a világ minden országába, hogy magukba szívják a nyugati kultúra és tudomány eredményeit, ezzel nemcsak azt akarták megakadályozni, hogy Japán a nyugati hatalmak befolyása alá kerüljön, hanem egyenlő félként akartak velük szembeszállni.

Ezzel szemben a Csing-dinasztia az 1820-30-as évekre mély gazdasági válságba került és a reformok elmaradása miatt a nyugati hatalmak könnyűszerrel kényszerítették rá akaratukat a Csing-császárokra. Az összecsapások eredményeként számos egyenlőtlen szerződést írtak alá Kína és a nyugati hatalmak, amelyek jelentős engedményeket biztosítottak az utóbbiaknak. Nagyjából az ópiumháborúkkal egy időben Kína-szerte felkelések törtek a Csing-dinasztia ellen. A jelentősebb megmozdulásokra a nyugati hatalmak terjeszkedésétől függetlenül, a belső területeken került sor, a földkoncentráció, a túlnépesedés, a vízszabályozási rendszerek elhanyagolása (és az ebből eredő katasztrófák), valamint a mindent átszövő korrupció miatt.

Az ópiumháború óriási sokk volt a kínaiak számára, hiszen több évezredes történelmük során most először találkoztak egy náluk katonailag, gazdaságilag és technikailag egyaránt jóval fejlettebb hatalommal, aminek következtében valamelyest át kellett alakítaniuk az ősi, Kína-központú világképet. A mandzsu-kínai elit azonban nem értette meg, hogy a középkori jellegű Kínai Birodalom zsákutcába jutott, csak azt ismerte el, hogy a nyugati fegyverek jobbak a kínaiaknál. Így aztán nem került sor széles körű társadalmi-politikai modernizációra, s Kína a válságból azzal igyekezett kilábalni, hogy országszerte nyugati típusú fegyver- és hajógyárakat létesített. Az 1860-as, 70-es és 80-as éveket az "önerősítés" korszakának szokás nevezni: ekkor Kína még elutasította a nyugati eszméket és intézményeket, csak a technika átvételére volt hajlandó.

A japán Matsushima

A japán Saien

A kínai King Yuen

Érdekesség:

A XIX. Század utolsó éveiben a kínai haditengerészet, Ting tengernagy vezényletével nagy lépéseket tett előre a modernizáció útján. A látszat azonban sajnálatos módon csalt. Az 1894-ben Japánnal kitört háború a hatékony működés súlyos hiányosságait tárta fel a kínai flottában. A fegyelmi helyzet érzékeltetésére talán elég annyi, hogy a hajókon igen népszerű szerencsejáték volt a fej vagy írás, és a fogadásban többnyire az ügyeletes őrszemek is részt vettek. A hajók ragadtak a kosztól. A vízzáró ajtókat sohasem csukták be, az ágyuk csövében pedig a legénység evőpálcikáit, savanyúságát és rizsét szerették tárolni. Volt egy kínai csatahajó, amelyik az egyik nehézlövege nélkül indult a Jalu folyón vívott csatába, mert Ting admirális zálogba csapta az ágyút. A kínai gránátokban robbanótöltet helyett sokszor találtak faszenet, a lőport pedig bevett szokás volt eladni, majd a szemlék kedvéért kakaóval helyettesíteni. A kínai tisztek olyan mértékben rettegtek a saját torpedóiktól, hogy mindig a rendes lőtávolság kétszereséről indították el őket, így aztán-félúton a cél felé- rendszeresen elsüllyedtek.

Korabeli felvétel a háborúról:

Az Esterházy-kastély

Sokat gondolkodtam azon, vajon mi legyen az első bejegyzés? Esetleg orosz-japán tengeri háborújáról legyen egy poszt, vagy a második világháború egyik fegyverének leírása? De aztán úgy döntöttem, hogy egy gyönyörű magyarországi kastélyt írok le nektek röviden!

Fertőd

Esterházy-kastély

Az Esterházy család Fertődön (egykor Süttör, majd Eszterháza) található hatalmas főúri rezidenciájának története 1720-ban kezdődött, és Esterházy I. józsef nevéhez fűződik, aki Anton Erhard Martinelli tervei szerint egy barokk stílusú kastélyt építtetett a településen. A főúr halála után csak 1762-ben kezdődött ismét jelentősebb építkezés, ekkor Esterházy II. Miklós megbízására Nicolaus Jakoby ezászi mérnök tervei alapján kezdték meg a kastély bővítését.

Az épületegyüttes több szakaszban zajló építési munkálatai 1778-ban értek véget, ekkor nyerte el ma is látható formáját. A ,, magyar Verszáliának" is nevezett rezidencia mellett operaház és bábszínház is épült. II. Miklós Eszterházán országszerte híres, pazar ünnepségeket rendezett, amelyeken Mária Terézia királynő is vendégeskedett. A kastély II. Miklós herceg halála után hosszú ideig lakatlan volt, csak 1890-ben indult meg a helyreállítása. A II. világháborúban az épületegyüttes komoly károkat szenvedett. A kastély napjainkban a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezelésében áll, kastélymúzeum található falai között.

És így zárásnak csak annyit, hogy ez a kastély kétség kívül az ország egyik legszebb látnivalója, így aki teheti az látogassa meg ezt az építészeti remekművet!

A főkapun való belépés után ez a látvány tárulhat szemünk elé!

A kastély hátsó udvaráról egy kép

És egy légifelvétel a kastélyról